Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt, s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz. Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal. Mész, de egyszer csak lelassulnak a lépteid és megállsz. Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit. Leereszted az ernyőt, amely összecsukódik.

Minden kedves Látogatómnak, akik ma is megtiszteltek figyelmükkel!

Remélem holnap is találkozunk!

Testvér! Valamit szeretné

k mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

 

 A Mindenség ölelő karja vagy...

 

Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad...
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.
Harangok zúgnak, megnyílnak a templomok...
emberek mosolya jelzi megtört szívünknek,
hogy ég felé nyúló kezeinkkel
elértük együtt a Napot!
Isten áldása ez
- igen, hisz´ ajándékot adott.

(Csitáry-Hock Tamás)

Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt adsz, hanem a szívedet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Istennek Lelke szertejár,
az új pünkösd itt van közel.
A kis sereg epedve vár,
Szentlélek Isten, ó, jövel!

Mint lágy szellő, folyvást fuvallsz,
kérő szavad mindegyre hív,
s megnyílik, merre áthaladsz,
sok, üdvre vágyó, szomjas szív.

De hány szív van, mely még setét,
a télnek álma ráborul,
nem érzi tavasz kezdetét,
pedig fölötte átvonul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert: Kard és kasza (részlet)

- Isten csak jót adhat - mondta szelíden az öreg.
Az idegen ember szürcsölte a vizet a forrásnál, hangosan.
- A rossz mindég csak embertől származik - folytatta az öreg -, mégpedig az olyantól, aki nem tudja az igazat......
- Micsoda igazat? - mordult fel a forrásnál kuporgó.
- Ahány ember, annyi igazság...!
- Csak EGY igazság van - javította ki a vénember csöndesen -, s ez Isten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legyen meg a Te akaratod!
Ha elkerülnek gondok, bánatok,

könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy ,,legyen meg a te akaratod!

Inkább sikoltanék: ,,Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma  reggel ismét madárdalra keltem, lágy fény derengett át az ablakon. Csendben hallgattam, s odakint a kertben egy apró kórus trillázgatott nagyon. Vidám dalukból, áldott élet áradt, Kicsi szívükben öröm zakatolt. Háladalt zengve a gyönyörű világnak, élve a jelent, s várva a holnapot. Mi, emberek, vaj' mért nem vesszük észre, az életünk, pont ilyen egyszerű. Boldog lehetsz, gondolj mindig a szépre, arcodat fesse a megértő derű!

Csodás vidám napot .Üdvözletel.Iolna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Virágos ág...


Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adok neked egy mosolyt. Adok Neked egy mosolyt, És rásimítom az arcodra. Meglásd, olyan leszel, Mint egy rózsa Éppen kibomló bimbója. Beoltalak mosollyal, Mint szemet a bokorra, Szeretetkertészként Nemesítem kinyíló ajkadra, Hogy Te magad légy A mosoly rózsája, Mert minden igazi mosoly, A boldogság önfeledt órája

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Álmos, ködös, hideg, téli reggel,
Felkelek, de nem nagy kedvvel.
Jégvirágcsokor az ablakon
Köszönti az induló napom.

Míg a kávémat kortyolgatom,
Végig gondolom már a napom.
Mennyi munka, feladat vár,
De úgy hívogat még az ágy.

Reggelre fehér lepelbe öltöztek a fák,
Vastag dértől hajladozik minden ág.
Ködfelhő ült rá széles e tájra,
Mintha minden megújulásra várna.

 Örömteli szép napokat kívánok erre a hétre is.

Ilona.

 

Az oka annak hogy az emberek annyira nehezen lesznek boldogok.

 

Egy angyalt küldök néked, tegye szebbé életed, Tegyen pénzt a zsebedbe, Vigyen boldogságot a szívedbe, Vegyenek körül barátok, Boldog Új Évet Kívánok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert - KARÁCSONYI VERS
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Honnan jött a karácsonyfa?

Miközben még a keresztény országokban is számtalan különböző karácsonyi hagyomány van életben, a karácsonyfa-állítás szinte mindenhol szokás. Ebből arra következtethetnénk, hogy valamilyen egészen korai, katolikus tradíció van a háttérben, pedig nem így van, Magyarországon például csak a 19. században jelent meg a karácsonyfa.

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nap elbújt, messze jár már régen
Helyébe csillogó Hold jött fel az égre
-millió csillag kíséretében
Meghozva az estét,az embereknek
Álomport hintve, csillogó szemekbe .
Későre jár, így én is aludni megyek
De még előtte, kívánok jó éjszakát,
Szép álmokat Neked! Puszim.Ilona.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudtam, milyen élni nélküled,

Amíg el nem választottak tőled.

De eljött a pillanat, mostmár érzem,

Mindenem fáj, darabokra tört szívem.

De él még bennem parányi remény,

Hogy leszel te még csak az enyém.



Nem tudok könnyen lemondani rólad,

Amit érzek, igaz szerelem, nem móka.

Sok-sok éjjelen álmodok veled,

Reggelente boldogan ébredek melletted.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bennünk élsz tovább.

 

Őszi tar fák csupasz ágai,
temetőben némán intenek,
meghitt, boldog emlékek
töltik ki borús lelkemet.

Bús szívem elmereng
tovaröppent, boldog éveken.
Rohanó idő múltat idéz,
fájó emlék belülről emészt.

Merengve tovább lépkedek,
régi, szép napokat idézek.
Sír hantok hallgatag csendje,
a néma lelkek kín keresztje.

Visszajőve a komor jelenbe,
csak ti vagytok most az eszembe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy nap a szívsebész , azt mondta az operálandó kisfiúnak ...
- Holnap reggel - kezdte a sebész - Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.
A sebész bosszankodva felnézett.- Fel fogom vágni a szívedet, - folytatta - hogy lássam, mennyi károsodás történt.- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat,és eltervezem, mi a következő lépés.- De ott fogod találni Jézust a szívemben.

 Üdvözöllek ismét, Ősz!
Tudtam, hogy megint eljössz...
Tenélküled élet úgysem lehet,
Utánad jön... a hideg kikelet...

Nékem hozza vastag, barna avart.
Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart.
Én azonban csak nyár után vágyok,
Bár tudom, hogy ezek már csak álmok.

Miattad már a hajnalok is hűvösek,
Isibe kabátba mennek a gyerekek.
Reám néz az Ősz és csak legyint,
Hogy mit okoskodok már megint.

Idejön, és összegyűri fák levelét!
Esőt is hoz, kimossa az ember eszét...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az akácfákon dideregve  Rezeg a sok száradt levél,  A tarlott, fonnyadt határon  Fel-felsikolt az őszi szél. 
Ködpárás reggel hullt a tájra,  Mely láthatatlan betetőz...  A kis virágok haldokolnak, Itt az ősz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;

Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.

 

Valószínűleg nem lettem volna minderre képes, ha tovább idegeskedem, mert az idegeskedéstönkreteszi koncentrálóképességünket. Mikor idegeskedünk, gondolataink ide-oda-amoda ugrálnak, ésnem vagyunk képesek döntéseket hozni. De ha kényszerítjük magunkat, hogy szembenézzünk alegrosszabbal, és hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor végét vethetjük a ködös képzelgéseknek, ésolyan helyzetbe kerülünk, hogy a gondunkra tudunk koncentrálni.Amit elmeséltem, már sok éve történt.

A szőlőről..

Fogaim közt óh, de remek!
Ropognak s szőlőszemek!
Egyik zöldes, a másik fényes
és mindegyik milyen édes!

Egész évnek nehéz munkája,
óvó, védő, féltő gondossága
mutatkozik a sok jó termésben,
Bacchus ajándékozó kedvében!

A szőlő bizony sokszor hasznos,
borként életünkbe vígságot hoz!
De gyümölcsként is nagyon finom!
Így, vagy úgy, de ott van asztalunkon!

A szőlő Isten bő áldása!
De az ördög ármánykodása,
ha a bort nyakra-főre iszod,
mert azzal a halált szolgálod!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak nézz a szívedbe.
Engedd a lelked szabadon szállni,
S a boldogságot magadba zárni.
Lásd meg a szépet, érezd az illatát.
Szereteted borítsa, a rétek virágát.
Nyújtsd ki kezed, keresd a kedvesed,
S ha megtaláltad, többet el ne engedd.
Ne ígérj csillagot, ne ígérj hamisat,
Add a legtöbbet, amit lehet,
Add önmagad!!!

 

Kívánok szép napot kellemes szép  Vasárnapot.

Döbbenet... (az ember szellem, nem csak test...) - Idézet Papp Lajos szívsebész professzor előadásából.

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE 
ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség, 
Prima Primissima - , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű 
előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé. 
 
  "Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető 
professzor - aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember - azt 
mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet...

 Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived rokkáján aranyszálak nőnek.
Himezd ki arcát sejtelmes jövőnek.

A boldogság ezüst falához érni,
Nem nézni vissza meddő, könnyes rögre,
Csak élni, lázban együtt, mindörökre.

Meséd, ha véget ér s az aranyszálak
Ősz alkonyán halott-fakóra válnak,
Elmulni velük ne kivánkozz!

Tovább szövöm a csonka halk meséket
Örökre élni elvezetlek téged:
A boldogság ezüst falához.

 

Sárosi Árpád

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két isteni tulajdonság van bennünk.
A Titok és a Fény.
A Titok: lelkünk mélye.
A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt.
Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét."

"A legszebb percek azok, melyeket szeretetteljes aggódó várakozásban töltöttünk el. Ennek minden részecskéjét féltő gonddal számoljuk meg, mint szívverésünk apró ütemeit, ha lázban ég a testünk.

Élet és halál egy növényben

Miután számtalan keresztény legenda kapcsolódik a gyöngyvirághoz, ne is csodálkozzunk rajta, hogy mérgező  volta ellenére a népi gyógyászat meglehetősen széleskörűen használja fel ezt a törékeny virágot. Az egyik történet szerint például Szűz Mária könnyei, miket Krisztus megfeszítésénél ejtett, átváltoztak a gyöngyvirág kis fehér harangjaivá, ezzel párhuzamosan az is elterjedt, hogy valójában ezek Éva átváltozott könnyei, miután Ádámmal távozniuk kellett a paradicsomból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT KÍVÁNOK minden anyukának.

 

Takács Mária

 

Anyák napi gondolatok.

Köszönöm

Az ötvenkilencedik, amióta megszülettem,
Amióta először karjaidban lehettem,
Amióta tudod, érzed, itt vagyok neked,
Amióta nekem szentelted életed.
Édesanyám.

A harmincnyolcadik, amióta megszülettél,
Amióta először karjaimban lehettél,
Amióta tudom, érzem, itt vagy nekem,
Amióta megszépítetted életem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mielőtt nem ismertelek, még nem tudtam mit jelent IGAZÁN szeretni.
Kezdetben nem úgy gondoltam rád, mint a nagy Ő-re. De ahogy minél jobban megismerlek a szívem egyre hevesebben dobog miközben Te rád gondolok.
Szerelem..csak egy szó, de annyit elmond.. Lehet fájdalmas is de többnyire boldog.. boldogság,öröm.. Öröm járja át egész testem és lelkem mikor megpillantalak. Közömbös arcomon egyből mosoly fakad, s megszűn körülöttem minden..

Ifjú lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyítod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsirtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!

 

 

 

 

 

Donászy Magda: Hóvirág

- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tündérkönny a sziklán, éji harmat Álomként a vízesésbe hull Lágy csengés, mely mély gyönyörben altat Amikor a hárfa hangja szól   Varázslat vagy a tündér könnyében Ha az éj hullat harmatcseppeket Álmaimban száz csodát átélek Mit száz dalként küldök el neked   Tündérkönny az éj varázslatában A titkos, kék szárny a sziklákhoz ér Lágy csengés vagy a hárfa hangjában Mit lágy szélként hordoz szét az éj   Varázslat a néma csillagok közt Fellobbantod égő lelkemet Sziklákon száz szerelmes tündérkönny Dallammá teszi az éjeket   Tündérkönny a sziklán, éji harmat Kék szárnyak, álmodó csillagok A szél útja a titkos hárfa-hangnak Hisz csak álmomban dalolhatok

 

 

 

 

 

 

Nem érek rá, mert dolgoznom kell,
hogy majd, mindened meg legyen!
Ezt mondod drága gyermekednek,
s alig látsz túl a gondhegyen.
Játékot adsz, hogy békén hagyjon,
reá, magára nincs időd.
Nem ismered, csak pótolgatod,
a holmikat, amit kinőtt.

Csodálkozol, ha egy napon majd,
te is csak kinőtt gönc leszel?
A probléma, hogy nem is látod,
hogy ezért mindent megteszel.
Magadból kéne többet adnod,
s nem sajnálni rá az időt!
Mert majd keres új példaképet,
aki képes vezetni Őt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.
Akit gyakran hívnak, akit sokszor keresnek.
Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.
Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.
Aki élhet egy másik emberért,
Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.
Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,
Akiben nem kételkednek soha,
Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.
Aki igazat mond és van aki elhiszi,
Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni!!

 

 

 

 

 

 

Gyönyörű napot,é Vasárnapot.

Hétvége végre... egy kis lustálkodás az ágyban...Ugye milyen jól esik? Egy finom forró csésze kávé mellett elmerenghetünk a mai napunkon... Ízleld a kávé aromáját, ízleld a szádban, mert hétközben biztosan csak gyors kortyokra jut időd....
Tusolás, egy kellemes kényeztetés a testednek... Ne siesd el!... érezd a lágy víz érintését bőrödön, érezd a vízcseppek édes simogatását, érezd tested felüdülését...

Minden döntésünkben veszélyes, ha abban a végletekre hagyatkozunk. Így van ez a televíziózással kapcsolatban is. Azaz annak számos negatív hatását tudjuk, tapasztaljuk, de talán mégsem szabad azt teljes mértékben elítélni. Hiszen vannak vitathatatlan előnyei is: például azok az ún. ismeretterjesztő csatornák (National Geographic, Discovery Channel, Spektrum), amelyek a természetet hozzák közelebb, vagy egy-egy érdekes tudományág legújabb felfedezéseiről számolnak be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lágy, puha hótakaró,
vígan fut rajta a ló.
Könnyedén siklik a szán,
sietni kell szaporán!

"Vár rám a sok kisgyerek,
én ma időre megyek.
Gyí te ló! Hóha-hahó!"
így kiált a Télapó.

Oly nagyon süvít a szél,
kis krampusz mellette fél.
Télapó szakálla száll
lobogva a szán után.

Hó esik, fehér az ég,
míg szánján robog feléd.
Boldogan csillog szeme,
puttonya telis-tele!

Csodás a Mikulás nap,
mindenki csomagot kap,
Télapó éneke száll,
friss a hó, lágyan szitál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legszebb díszdoboz a szíved, benne ajándék a szereteted. Amit az éjszaka csendjében leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére akinek szánod. Vársz és reménykedsz. Reménykedsz abban, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről mindig álmodott. A te szívedet, benne minden szeretetedet.

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.

 Őszi kertek érés-szaga árad,
szárazak már a zöld krumpliszárak,
csörög-zörög a málnabokor -
kerítésen túl a barna földek
vas-barázdák nyomán átpörögnek.

 

Átfordulnak a kietlen télbe,
kora-estbe, kósza-ködös délbe,
fázós reggel cibálja hajuk -
lesz meleg takarónk, meleg álmunk,
nem kell padláson, szalmába hálnunk,
nincsen már kakukmarcis bajunk.

Bezárkózunk a bús városokba,
a cinkéket himbáló parkokba,
Gellérthegyre nyitunk ablakot -
e szűk helyen de sok könyv is fér el,
tíz is hever fölnyitott födéllel,
telve velük ágyak, asztalok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BOKRAINK KÖZT.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak egy mosolygos lány,
Ennyit látnak belőlem,
Csak egy mosolygós lány,
Ki hisz még a mesékben.

A Mesék teli vannak vágyakkal,
varázslattal és álmokkal.
Álmok melyek valóra válnak,
ha hiszünk a csodákban.

És a csoda bennünk él,
Ez segít elérnünk a célt.
Hisz a csoda maga a szeretet,
Amit én, Tőled kaptam meg!!

 

Forrás net.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A virágfelvonulást megelőző karneváli héten már augusztus 15-től kiállításokkal, virágbemutatókkal, cseh sörünneppel várják az érdeklődőket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tenéked adom világom,
Bánatom, és örömöm,
Fogadd el kedves barátom!
Hálásan köszönöm!!

Nézd csak! Itt vagyok, elbújtam
Ezekben a sorokban,
Szeretnék benne maradni,
Szívedben egy sarokban.

Ha netán magadba nézeL
Eztán mindig megtalálj,
Szívesen eljövök hozzád,
Szólj csendben, vagy kiabálj!

Ott leszek veled életed
Minden egyes percében,
Megmutatom majd magamat
Álmaidnak tükrében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Babits Mihály Éjszaka! Im, itt a tág, a szabad éjszaka, Illatos ege, színes csillaga; mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki tegyünk szerelmi vallomást neki - Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka! A föld, ha nyúgalomé s gyönyöré, szelíd szárnyával ő borúl fölé, mint jó szülő, takarva öleli, áldón ragyognak ezer szemei - Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egy lány, aki nem szeretett,
Magába zárkózót és a szívét nem nyitotta meg.
De egy nap megváltozott minden , az élete.
Nem hitték volna, hogy szerelmes lesz egyszer.
Egy gyönyörű nyári nap volt,
A levegő csak úgy izzadt s fórt.
A könyvtárba indult a leány,
A küszöbön lépett volna át,
De abban a pillanatban jött egy srác.
Megpillantották egymást s ráköszönt a srác.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenki tud szeretni,
hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk.
Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia,
vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett,
és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek -
el kell égetnie az elmúlt érzelmeket,
újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat,
botlást és gyógyulást,
hogy észrevehesse a vezérfonalat,
ami ott rejlik minden új találkozásban.

Nézz fel az esti égre,ha a nehéz napnak vége! És rád mosolyog egy csillag, örül neked,hogy itt vagy! Szíved ajtaján,dörömböl, meríts te is az erőmből! Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden amit szeretsz! Minden egyes napunk,csak egyszeri csoda, használd ki minden percét többé el nem érheted soha! Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid, engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést!

Ezzel a címmel terjed futótűzként az a videó, ami gyönyörű képekkel és zenei aláfestéssel veszi sorra Magyarország szépségeit. A filmet két éve készíttette
a Magyar Turizmus Zrt. -talán nem véletlenül népszerű még mindig

 Ha majd egyszer idősebb leszel, s rám emlékezel

Ne fájjon, hogy nem találkozunk, hisz mint a természet mi is változunk.

Élsz minden évben új tavaszt, mely mindig új virágot fakaszt.

Lesz ismerősöd, ki helyettem is szeret, de azért én is ott leszek veled.

Eszedbe jut majd szép diákkorod, s ha a szemedbe egy könnycseppet hozok,

Azután fordítasz újból egy lapot, és én talán örökre feledve vagyok.

 

Ha majd állsz fehér ruhában, s hangod elcsuklik majd a fojtott zokogásban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy írónő mondja el ezt a bájos kis történetet.

Valahányszor húgommal veszekedtünk, anyánk büntetésből két egymással szembe állított székbe ültetett minket és megparancsolta, egymás szemébe nézve mosolyogjunk, akármilyen nehezen megy. A mosoly csakhamar őszinte lett és percek alatt nevetésben tört ki. Ezzel haragunk el is múlott.

Amikor valakire nagyon mérges vagy, próbáld ki ezt a receptet, nézz a szemébe és erőltesd magadra a mosolyt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1848. március 15., a polgári forradalom kezdőnapja olyan mélyen épült be a magyar identitástudatba, mint nemzetünk történetének egyetlen más dátuma sem. Többek között azért, mivel az e napra való emlékezés jogáért is szinte egy külön „évszázados szabadságharcot” kellett vívni. A történeti feltárás mindinkább kiteljesedő tablója mellett – bár gyakorta attól függetlenül is – formálódott egy aktuálpolitikával mindig erősen átitatott, illetve ideológiai töltetű hősmítosz, legenda.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Születésnapodon nem kívánok egyebet: Csupán egészséges, hosszú boldog életet! Váljanak valóra, leggyönyörűbb álmaid! Teljesüljenek be, legtitkosabb vágyaid!

 

Marcus Aurelius:
Test, lélek, értelem

Az emberek alig tudják, mit jelentenek
ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test
érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a jó embernek van meg néhány
roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az
illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,
gondolkodik, ha értelmét teszi próbára
az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,
ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében
igazmondó, cselekedeteiben igazságos.