Kellemes délutánt kívánok....

 Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon."

 

A szeretetet nem lehet szeretettel megvenni. Sajnos. Nem lehet senkit rávenni arra, hogy szeressen. Ez mindenkinek a legbelsőbb vonzalma? ...érzése? ...szenvedélye? ...bölcsessége? Nem tudom, mi a jó szó, de a lényeg az, hogy ez mindig a másikból indul - ha indul! ,- és nem reakció a te szeretetedre. Nincs viszontszeretés.

Még akik szeretik egymást, ők sem mindig egyformán éreznek. Van, aki jobban, intenzívebben szeret. Ez így van a párkapcsolatokban, de így van a szerelemben is.

 

 

Minden nap egy másikat várok,
Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal.
Szebben süt a Nap, az emberek jobbak,
S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal.

Minden nap egy másikat várok,
Okos napot, hol nincsen már talány.
Minden a helyén van, az ember ügyes,
S boldogulhat végre valahány.

Minden nap egy másikat várok.
Bolond fejemmel még mindig remélek.
És sétálok a szép ábrándok útján,
Mert hiszek az emberben, amíg csak élek

Szavaidban találom a rétek vadvirágát,
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.
Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé,
Mikor két karod ölelésébe némán elveszek.
Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem,
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt,
S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.
Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye,
Az esthomályban burkolt álompillanat,
Te vagy a szívszerelem legtisztább érzése,
Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat.
Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder,
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat,
Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon,
Mikor vándorútja során mellette elhalad.
Csodavizuűforrás vagy, ha mesére szomjazom,
Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakákon,
Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem,
És tűzvillantó táncától ringat el az álom.

Nyári szellő

lassan, de jön a nyár

Nyár szele lebben
júniusi csendben, s
lágyan suttog-dúdol,
érik a vetés, s
lesz sok búza,
nincs ok búra.

Nyár szele lebben,
cirógat lágyan, s
füledbe súgja, te
kisdiák, s a szellő
most fújja nyári
dallamát, vakációt.

Nyár szele meleg, s
forrón ölel, hajlik a
búza, s vidám a
gyermektúra, mert
pihen a táska, hisz
beléptünk a nyárba.

Nyár szele forrón
éget s perzsel,
mindenki bőszen a
kertben termel, s
ujjong a lurkó a
strandon, juj, jó!

Ha nyár szele boldog, s
mosolyog az arcod, a
felhők látják, s
nem sír a rét, az
esőt várták, az emberek
ujjonganak, ez égi áldás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy hová és merre menjünk, azt mi magunk, szabadon döntethetjük el, csak az a lényeg, hogy mindig a helyes irányba haladjunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.

 Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak.
Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva.
És nem szabad azon gondolkodni,
hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból,
hanem hálásnak kell lenni azért, hogy egyáltalán kaptunk belőle....!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret."

(Csitáry-Hock Tamás)

 

 

 

 

 

 

KELLEMES IDŐTÖLTÉST KÍVÁNOK MÁRA.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NAGYON SZÉP IDŐ VAN.
SZÉP TAVASZI NAPOT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES ISMERŐSNEK.

 

 

 

 

 

Ha kijössz a sötétből,
S felkel a nap,
Ne feledd,miért vagy
Anyád szült,hogy legyél,ki életet ad
Ne tépd,még ha rongy is,
Becsüld,még ha fáj is
Ha senki vagy,mert annak tartanak,
Nézz az égre
Örülj és imádkozz érte,
Hogy jóanyád éljen,
Ki téged szeret,érted szenved
Ha nincs senki,ki érted éljen,
Melletted van Isten
Menj a fény után,ne a sötétbe
Ne fojtsd italba,
Ne dobd porba,
Mert összetörik lelked gyémántja
Keresd azt,ki őszintén szeret
Nagy a világ,addig járj,míg őt nem leled
Egy üveg borban magad nem találod
Földhöz vágod,s szilánkokra törik,
S széthullik a porban
Senki leszel,így azzá teszed magad
Ásó ássa lelki sírodat,
S nem találod többé lelki párodat
S úgy fogy lassan életed,
Mint olvadó gyertya halvány fénye
Lassan kialszik,
S az életed is elmúlik
Becsüld az életet,mert nincs másik,
Akkor is ha sorsod porba hullik
Mássz ki a szutyokból és állj fel,
Húzd ki magad,akár egy Isten,
Hisz te is vagy valaki,hidd el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A MA a megfelelő nap arra, hogy szeress, higgy és élj!

Dalai Láma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ha öröm ér, fogadd örömmel,
ha bánat ér, viseld türelemmel,
amihez idő kell, ne siesd el,
ami megérett, ne szalajtsd el."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jégcsap cseppje csöppen
foszladozó hóra,
Nem gondol a róka
most ennivalóra.
A párját keresi
erdőn a kis ravasz!
Nászra vár a vére,
közeleg a tavasz. Aranyosi Ervin © 2010-02-28.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad! Érints meg, – erre kérlek, – ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat,
hogy melengesse annak szívét, kinek fájdalma
megcsorbult hitét már halálra marta.

Legyél te is az, ki megáll néhány percre,
hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,
melengető szóval, melynek puha ragyogása
életet visz majd a csendes elmúlásba.

Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt,
annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,
mert azok emelnek fel egészen az égig,
akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csupán egy apró változás ma, és egészen mássá lesz a holnap.
Aki a rögös úton indul el, megkapja fáradsága jutalmát, ám csak hosszú évek távolában.
A választás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték.(Ismeretlen)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   A született  Jézus,

   Ez igézetes gyermek,

    Áldja meg azokat,

Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.

Felejtsd el a tegnapot! Ne láss mást, csak a mai napot! Mindegy, hogy a tegnap mit hozott. A lényeg, hogy az élet most a mával megajándékozott. Csak örülj neki és élvezd, mert a tied, s szeresd, mert nincs több, csak ez az egy életed! (Lippai Marianna)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm.

 Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
Meleg jár át, biztató remény,
ez a telünk nem lesz túl kemény,
hajlongva bólint a diófa,
laktató termését kiszórja.
Kint hűvösen fújnak a szelek,
súgnak sok édes ígéretet,
ezer kérdés és ezer válasz
elhagyja még szádat és számat.
Mégse tudhatjuk, hogy mi is ez,
mi ül a szíveden, szívemen,
csak látjuk, hogy telnek a napok,
és kezem kezedben maradok.
Mert múlik az ősz, a tél, tavasz,
a nyár is az öledben maraszt,
szavak helyett a bizonyosság,
ahogy mindig indulok hozzád.