Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az akácfákon dideregve Rezeg a sok száradt levél, A tarlott, fonnyadt határon Fel-felsikolt az őszi szél.
10 éve | Kosznáné Ruszin Ilona | 0 hozzászólás
A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.
Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett
Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;
Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.
|
|
|
Erőlködsz, próbálkozol, de a seb csak kitartóan lüktet a színes ragtapasz alatt, amivel eltakarni vágytad. Minden rendben lesz – megszállottan mondogatod magadnak. Ő pedig csak fogadkozik, könyörög szüntelenül, lehozza a csillagokat is az égről.
De kit érdekel már, hogy ragyognak egy kiégett, kopár mezőn, ahol elesett a bizalom?
10 éve | Kosznáné Ruszin Ilona | 0 hozzászólás
Valószínűleg nem lettem volna minderre képes, ha tovább idegeskedem, mert az idegeskedéstönkreteszi koncentrálóképességünket. Mikor idegeskedünk, gondolataink ide-oda-amoda ugrálnak, ésnem vagyunk képesek döntéseket hozni. De ha kényszerítjük magunkat, hogy szembenézzünk alegrosszabbal, és hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor végét vethetjük a ködös képzelgéseknek, ésolyan helyzetbe kerülünk, hogy a gondunkra tudunk koncentrálni.Amit elmeséltem, már sok éve történt.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás