"Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.

Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk..."

 Az idei virágkompozíciókat a hagyományosan megjelenő mesefigurák mellett a történelmi ihletettség hatotta át: most először a debreceni nyitókocsi fanfárosai hagyományos tógájuk helyett Bocskai viseletben szólaltatták meg hangszerüket.

Áttetsző arany ingében ragyogva

jött a nyári hajnal az égen át:

azt hitte, hogy még alszom, mert mikor

házam elé ért, elmosolyodott,

körülnézett s a nyitott ablakon

nesztelenül beugrott a szobámba,

aztán könnyű ingét ágyamra dobva

bebújt hozzám a takaró alá.

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

s én mozdulni se mertem, félve, hogy

felébredek és álomnak remélve,

hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és

mozdulatlanul és remegve tűrtem,

hogy karjaimba fészkelje magát,

s mintha egyetlen érzék erejébe

gyűlt volna testem-lelkem minden éhe

és szomja és a beteljesedés

minden ígérete, csak a tapintás

néma ajkával s vak szemeivel

szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem

az égi vendég ajándékait:

ujjainak játékában a napfény

lobogó lepkéit, karjában a

rét illatának harmatos húsát

s egész testében az egymásba ringó

felhők mindenütt egyforma ölét.

Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy… Tőle.

 Anyám, édesanyám,
csüngtem én a karján,
az ölébe bújván,
szorongattam babám...

Dúdolva ringatott,
s pillám kacsintgatott,
Csicsíja-babája,
s ásított mamája...

Álmodtunk szépeket,
virágos réteket,
gyönyörű életet,
szeretőn édeset...

Az álmunk teljesült,
és szívünk lelkesült.
Unokákkal bővült,
csak családunk őszült...

Édesanyám szíve
szerető gombolyag,
mely fonallal szőve
tartja családunkat...

Boldog Anyák napját!