"A fakuló nyár nyakunkra simul
És napsugár is hozzánk idomul
Gesztenyés alatt két karod ölel
Ajkad, ajkamhoz végtelen közel

Éget a parázs, lángol a lelkem
Melletted égek, tűztársra leltem
Rád bízom magam, melletted vagyok
Míg egyszer végleg el nem hamvadok

Veled értelmet nyer ez az élet
Boldogságból szabott végítélet
Hiszen sorsom, hozzád fűzi sorsom
Amíg le nem zárul a koporsóm."

 

 

Ligeti Éva

 

 

 

 

"Az igazi szépség nem az, amit a szemeddel látsz, hanem amit a lelkeddel továbbítani tudsz."

Gondolatban ölelj mindenkit.

Ne hagyj ki belőle senkit.
Utána gondolj mind erre
Érzed, hogy mi van a szívedbe.
Add tovább az érzésed
Attól lesz jó tenéked.
Lehet, hogy meg nem értenek
Mégis másképp nézhetnek.
Mások talán követnek,
Utánuk is jöhetnek.
Végtelen a szeretet,
Láthatod a szemeket
Fénylenek, mint csillagok
Szeretettől ezt kapod.Dugasz István.

 

 

Ma rossz leszek. Elhatároztam. Senkinek nem köszönök. Az oviban verekedni fogok, meg egy tányért összetörök. Zsuzsi haját meghúzom, Laci rajzára odafirkálok, a várat feldöntöm, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, de ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, fog majd csodálkozni az egész óvoda! Foglalkozás alatt mindig felállok, mindenbe úgyis belekiabálok, az ebédet nem fogom azért se megenni, hiába bíztat majd az óvónéni. Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...

 

Halk csenben hallgasd,a szív muzsikát,ne törje zaj az érzés dalát,s ha úgy öleld körbe a hangjegyeket.

 

Mintha dalban írnák az életedet, mert a szívek
muzsikája a legszebb vágy zene.Attól mindig
könnyel telik meg az emberek szeme.

Jó buli vár ma ránk,

sül a farsangi fánk!
Lesz cukros, lekváros,
szalagos és pántos,
válogatni szabad,
nincs a tálon lakat;
ám, de jaj, vigyázat!
Sok cukor megárthat,

ezért csak módjával
bánjunk a sok fánkkal!
Halkan szól a zene,
ropjuk mi is, gyere!
Táncoló sok lurkó,
tánc-vonat, kanyargó,
ívet vesz, jó nagyot,
ha nem jössz, bánhatod!

Elő-farsang van ma,
dúl a jelmezpróba,
sok kicsi óvodás
éneke oly csodás!
Farsangi jelmezek
között én elveszek...
amott, lám, van már nyom,
megvan a sárkányom!

 

 Napsütéses, hóvirág csalogató napokat kívánok Mindenkinek!

 

Légy boldog és elégedett,
áldja meg Isten a te egész lényed.
Adjon neked erőt, jó egészséget,
ezt kívánom tiszta szívből Neked! 

Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...

Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

 Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak.

... ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik,
amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek.
Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."
/J. R. Ward /

 

 Partra vetette éjjelünket

 

és minden édes, mezítlábas
tévelygésünket a csipkés
láthatár, melynek köldöke

aranyszínűt nyögve
pattant szét, fagyos sárgája
pedig felcsapódott az égre.
S akkor mi izzó parazsat

szórtunk reá, forróságot
oltottunk a fénybe, mely
égve egészen belecsorgott
fakó, szomjas szívünkbe.

S amíg mi teli mellkassal,
szorgos kézzel dédelgettük
fehérjebölcsőjét a melegnek,
a világnak sós homlokára
gyöngéden ráolvadt az élet.

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

Müller Péter.

 

Egy bükk és egy fenyő.

Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Neved suttogva tombolja a szellő-szél nappal s éjjel,
hallom lépteidet, kert-virágjaim üdvözölnek -
meghajolnak lágyan, üde tavasz-táncod, Szépséged
előtt - s szivárvány-ruhájuk szirmát hajadba kötve,
mennyei illatoddal bódultan, meztelenséged
ámulva nézem. Csókolj meg...! Hisz` e vágyódó képzelet
égő-szomjazó - mint torok s nyelv -, s test-rezgő jelzések
sorozatát érzem a vérerekben, lásd, szenvedek,
Tünde-Szerelmem, ha kincsed enyém nem lehet!

Ez a húsvét olyan ünnep,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

 

 

 

 

Tavaszi vers.

Gulyás Éva.

A hóvirágok észrevétlenül jöttek,
s az esős februárban félszegek lettek.
Kerítés tövében már bújik a nárcisz,
cinege ébreszt, bár még egy kicsit fázik.

Hosszú téli esték lassan véget érnek,
a tavasz már itt van - úgy, ahogy remélted.
Fényesen, zölden, tele várakozással,
kinyújtja karját feléd vágyakozással.

Vajon mit hoz ez a tavasz? Fájdalmakat?
Vagy ledönt, elönt mindent egy nagy áradat?
Lelkedbe békét, meleget költöztet-e?

 

Tavasszal mindig arra gondolok,

 

hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

 Kinézek az ablakon

minden hófehér
egy ázott rigó bukdácsol
a hó tetején,
csőrét tátja, hangja halk,
fájó minden mozdulat.
Erőtlen szárnyát
emelni akarja
repülne szállna
fel a magasba.
Felnéz az ég felé:
tán párja...
érkezését várja.
Oly elesett
megsajnálom
féltve tenyerembe zárom,
kicsi szíve lüktet
egyre lassuló ütemet...
ölelem szorítom
a fény felé fordítom,
Nap sugara simogatja
fényével cirógatja.
Éltető melege erőt ad
és a rigó szárnyra kap.
Boldogan hasítja az eget
trillázó éneke hálát rebeg.

Amikor a lelked ablakán kiragyog,
a mosolyod árad szerte a világra.
Úgy érzed: – Ma végre tökéletes vagyok!
Választ kapok minden megálmodott vágyra.
Teremtőerőm van, használni is merem,
csak a jóra vágyom, tiszta szívvel élek.
Megbocsátás mossa lelkiismeretem,
s rosszat tenni többé, nem visz rá a lélek.
Annak aki bántott, én is megbocsájtok,
így teszem szabaddá, nyugodttá lelkemet.
Tiszta szívből élni, földi angyal lenni,
csak az képes, hidd el, ki őszintén szeret!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maholnap elmegyek, mert menni kell,
de titkon mindig itt leszek veled:
besurranok az est fényeivel,
s míg alszol, őrködöm párnád felett,
a könyvben leszek, melyet olvasol,
a tükörben, melyben nézed magad,
az illatos ágban, mely rád hajol,
a szélben, melytől meglibben hajad,
szíved emlékem ütemére dobban,
ott leszek minden kis gondolatodban,
írás közben vezetem a kezed,
s ha egyszer elindulsz te is utánam,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden ami szép add tovább.Köszike.Icu.

 

BARÁTSÁG

 

Versben elmondani nem lehet,
Hogy barátság nélkül oly nehéz az élet.
Egy barát ha kell, kiáll melletted,
Ha nem is tud úszni, vízbe ugrik érted.

Barátság egy álom, sötét fellegben,
Ez a legszebb szerep az egész életedben.
Időkben nincsen meghatározva a hossza,
Barátságot a szeretet markában fogja.

Reggeltől estig mennek a napok.
Emlékben úsznak a közös programok.
Napról napra telnek a hetek.
Barátod nélkül élni nem lehet.

Napok, hetek, hónapok, évek,
Gyűlnek a szép közös emlékek.

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!

Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...

 Utaidat vágyva kerestem,

S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,  
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.

Gyenei Gergő

 

Misela Tomčala

 

Igaz barát

Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen, 
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen. 
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e. 
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette. 
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán, 
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány. 
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el, 
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint. 
Mert egy igaz barát az élethez kell, 
Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs. 
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy, 
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret. 
Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos, 
Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos!

 Azóta szeretem az õszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a 

kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletûzdelt, átlényegülés kezdetét. 
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve 
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami 
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat. Az erdõ zúgását szemerkélõ esõben, 
alkonyatkor hallgatni a vízesés robaját. Barlangban énekelni könnyel 
teli szemmel, mert annyira szép rubintos kedden késõ éjjel.

 

 Mintha most újra jönnél,

 

mint, mikor megszerettél –
játsszuk el.
Mint mikor megkívántál,
mint, mikor mellém álltál –
játsszuk el.
Mintha nem történt volna,
az élet játék volna –
játsszuk el.
Mintha most újra hinnél,
az ágyba kezedben vinnél –
játsszuk el.
Játsszuk el az első találkozást,
és reggel együtt ébredünk,
Játsszuk el, hogy újra átölelsz,
amit csak érzünk játsszuk el.

Mintha a régi képem,
soha-soha el nem téped –
játsszuk el.
Mintha a kedvenc filmed,
mint újat végignézed –
játsszuk el.

Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.

/Müller Péter/