Eljött hát a nagy nap, ünnepe nevednek, ismét tudathatom, hogy én el nem feledlek.

Hiába bár, hogy telnek az évek, köszöntelek téged, amíg csak élek!

 Nem megfoghatatlan

ködös alakok
nem átlátszatlan
homályos ablakok
nem kimondott
elhaló szavak
nem semmibe tűnő
boldog pillanat

hanem

kezed,
mely kezemhez érkezett
élő-meleg, puha-örök
nem lángolás
nem tűz -
apró örömök
nem kérdések, nem beszélgetés
végtelen mosolyok
csillogó szemek
együtt ébredés
mámorító illatok -
ami te vagy, s ‘mi én vagyok

nem ígéretek, csak napok,
mik egybe tűnnek
s hisszük: soha meg nem szűnnek
nappalok
éjszakák
csókok
ölelések
mert kezed kezemhez érkezett.

"A fakuló nyár nyakunkra simul
És napsugár is hozzánk idomul
Gesztenyés alatt két karod ölel
Ajkad, ajkamhoz végtelen közel

Éget a parázs, lángol a lelkem
Melletted égek, tűztársra leltem
Rád bízom magam, melletted vagyok
Míg egyszer végleg el nem hamvadok

Veled értelmet nyer ez az élet
Boldogságból szabott végítélet
Hiszen sorsom, hozzád fűzi sorsom
Amíg le nem zárul a koporsóm."

Ligeti Éva

A szívedet vizsgáld meg - ha az tiszta, hadd beszéljenek az emberek."
(Hioszi Tatiosz)

A napok sorát fűzd fel egy nyakékre. Minden egyes nap egy újabb gyöngyszem lesz ékszereden. A csiszolatlan gyöngyöket finoman illeszd egymáshoz, hogy kezed nyomán ragyogjanak csöndes, békés fénnyel.

Lippai Marianna.

Ne hagyj ki belőle senkit.
Utána gondolj mind erre
Érzed, hogy mi van a szívedbe.
Add tovább az érzésed
Attól lesz jó tenéked.
Lehet, hogy meg nem értenek
Mégis másképp nézhetnek.
Mások talán követnek,
Utánuk is jöhetnek.
Végtelen a szeretet,
Láthatod a szemeket
Fénylenek, mint csillagok
Szeretettől ezt kapod.Dugasz István.

 Álmainkat csak tettekkel valósíthatjuk meg, nem vég nélküli tervezgetéssel."
/David J. Schwart/

Hányszor kutatta arcom, hogy nincs-e baj velem?
Hányszor gyógyított, mikor feküdtem betegen?
Hány mesét mondott nékem, vagy énekelt egy dalt?
Értem dobbant a szíve, Ő mindig jót akart!

Főzött, mosott ha kellett, dolgozott eleget,
s próbálta tanítgatni a rosszcsont gyereket.