Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szívből szivesen közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szívből szivesen vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Erőlködsz, próbálkozol, de a seb csak kitartóan lüktet a színes ragtapasz alatt, amivel eltakarni vágytad. Minden rendben lesz – megszállottan mondogatod magadnak. Ő pedig csak fogadkozik, könyörög szüntelenül, lehozza a csillagokat is az égről.
De kit érdekel már, hogy ragyognak egy kiégett, kopár mezőn, ahol elesett a bizalom? A szerelem lelke itt már nem lehet más, mint hősi halott…
Aztán egyszer csak megtalál egy pillanat. Egy pillanat, amikor úgy felhívnád és bizakodnál, de a telefont bámulva rájössz, hogy már nem maradtak szavak… hogy egy sziával csak egy újabb viszlátot kockáztatnál.
Pedig… egyszer még úgy eljátszanád, hogy ő nem árult el és a te világod nem tört össze… Úgy eljátszanád, hogy innen még van tovább, egy kicsit még smink mögé rejtőznél, és oly művészien hazudnál! Magadnak…
De néha, valaki úgy megperzsel egyszer, hogy egyszerűen nem adhatsz rá neki esélyt kétszer… Valakinek csak a megbocsátásod marad. Visszaengedni őt az életedbe? Nincs az az erőd, nincs az a hatalmad.
Így hát… kitöltesz egy kávét, kipillantasz az ablakon, és várod, hogy a jelent szépen, lassan elmossa a szürke… őszi eső.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!