Kinézek az ablakon

minden hófehér
egy ázott rigó bukdácsol
a hó tetején,
csőrét tátja, hangja halk,
fájó minden mozdulat.
Erőtlen szárnyát
emelni akarja
repülne szállna
fel a magasba.
Felnéz az ég felé:
tán párja...
érkezését várja.
Oly elesett
megsajnálom
féltve tenyerembe zárom,
kicsi szíve lüktet
egyre lassuló ütemet...
ölelem szorítom
a fény felé fordítom,
Nap sugara simogatja
fényével cirógatja.
Éltető melege erőt ad
és a rigó szárnyra kap.
Boldogan hasítja az eget
trillázó éneke hálát rebeg.

Amikor a lelked ablakán kiragyog,
a mosolyod árad szerte a világra.
Úgy érzed: – Ma végre tökéletes vagyok!
Választ kapok minden megálmodott vágyra.
Teremtőerőm van, használni is merem,
csak a jóra vágyom, tiszta szívvel élek.
Megbocsátás mossa lelkiismeretem,
s rosszat tenni többé, nem visz rá a lélek.
Annak aki bántott, én is megbocsájtok,
így teszem szabaddá, nyugodttá lelkemet.
Tiszta szívből élni, földi angyal lenni,
csak az képes, hidd el, ki őszintén szeret!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maholnap elmegyek, mert menni kell,
de titkon mindig itt leszek veled:
besurranok az est fényeivel,
s míg alszol, őrködöm párnád felett,
a könyvben leszek, melyet olvasol,
a tükörben, melyben nézed magad,
az illatos ágban, mely rád hajol,
a szélben, melytől meglibben hajad,
szíved emlékem ütemére dobban,
ott leszek minden kis gondolatodban,
írás közben vezetem a kezed,
s ha egyszer elindulsz te is utánam,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden ami szép add tovább.Köszike.Icu.

 

BARÁTSÁG

 

Versben elmondani nem lehet,
Hogy barátság nélkül oly nehéz az élet.
Egy barát ha kell, kiáll melletted,
Ha nem is tud úszni, vízbe ugrik érted.

Barátság egy álom, sötét fellegben,
Ez a legszebb szerep az egész életedben.
Időkben nincsen meghatározva a hossza,
Barátságot a szeretet markában fogja.

Reggeltől estig mennek a napok.
Emlékben úsznak a közös programok.
Napról napra telnek a hetek.
Barátod nélkül élni nem lehet.

Napok, hetek, hónapok, évek,
Gyűlnek a szép közös emlékek.

 Adjon az Isten minden jót ez új esztendőben,
Fehér kenyér dagadjék nyárfa tekenőben.
Hús, bor, gyümölcs, ruha, legyen mindig bőven
A patikát felejtsük el ez új esztendőben.
Adjon az Isten bő termést aratást
Nyakigérő sarjut, hogy bosszantsa a kaszást
Adjon az Isten sok fát a kályhába
Házi békességet a meleg szobába
.. B.Ú.É.K..

 

 

Áldott,Békés,Meghitt Karácsonyi ünnepeket Kívánok nagyon sok szeretettel Neked és kedves családodnak!!

 

Szent Karácsony

Nagy ünnep jön,
Karácsony közeleg,
Tárd ki a szívedet,
Költözzék bele
Vidámság,szeretet.

Ha eljön a Szenteste,
Az Úr a földre száll,
Borulj térdre,
S mondj el egy imát!

Örülj az Úrnak,
Hisz érted született,
Az ég ettől nemesebbet
Nem Küldhetett!

Nyisd ki a lelkedet,
Lakjék benne nyugalom,hála,
Ott legyen a kis Jézus
Puha,meleg ágya.

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!

Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...

 Lélek voltam, tiszta szívű,
csillag voltam, fehér ívű,
karácsonyi égbolt felett
megpihenve egy fellegen,
vártam már a szánnak zaját,
csilingelő halk moraját.
Lopva néztem kis csizmákra,
mivel telik csöppnyi szára,
mit rak bele a Mikulás,
őszes hajú, piros ruhás.

Majd amikor megszülettem,
pici lelkem lánnyá vedlett.
Hittem én a szép meséket,
írtam listát, miket kérek:
babákat és ruhát, szépet,
könyvet, finom édességet...
Hatodikán hajnaltájban
a csodákra nagyon vártam
csinosított cipellővel,
tisztítása ment nagy gőzzel.

 Utaidat vágyva kerestem,

S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,  
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.