lassan, de jön a nyár

Nyár szele lebben
júniusi csendben, s
lágyan suttog-dúdol,
érik a vetés, s
lesz sok búza,
nincs ok búra.

Nyár szele lebben,
cirógat lágyan, s
füledbe súgja, te
kisdiák, s a szellő
most fújja nyári
dallamát, vakációt.

Nyár szele meleg, s
forrón ölel, hajlik a
búza, s vidám a
gyermektúra, mert
pihen a táska, hisz
beléptünk a nyárba.

Nyár szele forrón
éget s perzsel,
mindenki bőszen a
kertben termel, s
ujjong a lurkó a
strandon, juj, jó!

Ha nyár szele boldog, s
mosolyog az arcod, a
felhők látják, s
nem sír a rét, az
esőt várták, az emberek
ujjonganak, ez égi áldás.

Hogy hová és merre menjünk, azt mi magunk, szabadon döntethetjük el, csak az a lényeg, hogy mindig a helyes irányba haladjunk.

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.

A Mint egykor boldogságunk tavaszán,

megfáradt kezed cirógatna csendesen,
fejemet az öledbe hajtanám,
s nem fájna már semmi sem.

Fejemet az öledbe hajtanám,
és nem kívánnék tőled semmi mást,
a csókjaidat már nem is óhajtanám,
csak a szerelmes cirógatást.

És ahogy álmos gyerekszáj dadog,
gügyögnék hozzád, mint egy kisgyerek:
"Én mindig jó voltam...és jó vagyok...
ígérem mindig jó leszek.. csak nagyon szeress!

Szeretni csalódva is lehet, s feledni kit jobban szeret.

Csalódtam első nagy szerelmemben, s ilyenkor mit tehet az ember?

Szeretni téged miért volt jó? Ámulok magamon kicsit bosszúból.

Ott találkoztunk először emlékszel? Megcsókoltál s azt mondtad: Ne hagyj el!

Rád mosolyogtam, s azt mondtam: Soha

S most mégis te mégy el, s nem tudom hova.

Szívemben furcsa vihar tombol, könnyeim előszöknek, torkom elszorul.

De nem sírok ne félj, bár ugyan fáj, de elfeledlek, mintha nem is élnél.

Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret."

(Csitáry-Hock Tamás)

KELLEMES IDŐTÖLTÉST KÍVÁNOK MÁRA.

Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát.