Önmagam
Egy éjszakáról, mit sok követ
S tudom, tudod, nem vagy egyedül Önmagad
Nem kell, fázósan magam ölelni
Nem kell egyedül, hidegben felkelni
Nem kell a semmit fogni, egyedül
Minden reggelre meleg napfény derül
Erre vágyom, ez minden álmom,
Együtt, veled a hosszú úton
Nem kelljen gyötrődni a múlton
Vidáman ébredni veled, ez minden álmom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nap az égen is Neked ragyog,
Hisz ma van a születésnapod.
Rövid ez a pár sor, de benne van a lényeg,
Senki sem szeret úgy, mint mi szeretünk téged!

Szeretettel fogad Icú.
Mária.

 

CSAPATMUNKA!

 

Egyszer volt, hol nem volt négy ember.
Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.
Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka,
amit sürgősen meg kell csinálni.
Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja.
Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki sem csinálta meg.
Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna,
és Senki nem vette észre,
hogy Mindenki kerüli a munkát.
Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt,
amiért Senki nem csinálta meg azt,
amit Bárki megtehetett volna.

 

Qqff83 nzxkkiykmirn, [url=http://vwepwokbeofg.com/]vwepwokbeofg[/url], [link=http://uyoksecmeaoa.com/]uyoksecmeaoa[/link], http://vyqdqdfnsftp.com/

 

 

 

 

 

Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba.

Vavyan Fable

Bényei József:
Végrendelet

 

 

 

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Távoli üzenet


Egy távoli üzenet,
ami kora reggel a szívemig ér,
betölti a kis szobát,
értelmet ad a szavaknak,
az elhaló pillanatnak.
Megtalál az üzenet,
s azt suttogja a hangoddal,
hogy él még a szerelem.

„Végy egy kilogramm jó meleg szeretetet, szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele!.....Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel!.....Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél!......Szórd meg asszonyi kacagással és tégy rá pár csepp nyugodt megfontolást!....Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan az asztalnál ültök, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.”

 

 

http://    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://aranyrozsaklub.lapunk.hu