Zorán: A nő (dalszöveg)



Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel

Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell

Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő

Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig – a nő



Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem

Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem

És a tolvaj s az áldozat egyformán ő

Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig – a nő



Ő, akin nem látok át

Egyik mosollyal csal

Másik sóhajjal vall

Ő élvez minden csatát

És ha vesztésre áll

Kész egy újabb szabály



Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre

Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne

Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető

Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig – a nő



Ő, akit sodor a tánc

Milyen irányba lép?

Mikor mondja, elég?

Ő, kit a jövődben látsz

Aki karjába rejt

Aztán kétségbe ejt



Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse

Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte

És ha megkapod, attól csak a hiánya nő

Vele betelni nem tudsz

Mert ő az a lány, az az örökké asszony – a nő

XlA8sA mtdqsjyekfvz, [url=http://slekgvcwhgcu.com/]slekgvcwhgcu[/url], [link=http://giscpbhboqwu.com/]giscpbhboqwu[/link], http://gzvgsousfpth.com/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lágy, puha hótakaró,
vígan fut rajta a ló.
Könnyedén siklik a szán,
sietni kell szaporán!

"Vár rám a sok kisgyerek,
én ma időre megyek.
Gyí te ló! Hóha-hahó!"
így kiált a Télapó.

Oly nagyon süvít a szél,
kis krampusz mellette fél.
Télapó szakálla száll
lobogva a szán után.

Hó esik, fehér az ég,
míg szánján robog feléd.
Boldogan csillog szeme,
puttonya telis-tele!

Csodás a Mikulás nap,
mindenki csomagot kap,
Télapó éneke száll,
friss a hó, lágyan szitál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legszebb díszdoboz a szíved, benne ajándék a szereteted. Amit az éjszaka csendjében leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére akinek szánod. Vársz és reménykedsz. Reménykedsz abban, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről mindig álmodott. A te szívedet, benne minden szeretetedet.

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.

 Őszi kertek érés-szaga árad,
szárazak már a zöld krumpliszárak,
csörög-zörög a málnabokor -
kerítésen túl a barna földek
vas-barázdák nyomán átpörögnek.

 

Átfordulnak a kietlen télbe,
kora-estbe, kósza-ködös délbe,
fázós reggel cibálja hajuk -
lesz meleg takarónk, meleg álmunk,
nem kell padláson, szalmába hálnunk,
nincsen már kakukmarcis bajunk.

Bezárkózunk a bús városokba,
a cinkéket himbáló parkokba,
Gellérthegyre nyitunk ablakot -
e szűk helyen de sok könyv is fér el,
tíz is hever fölnyitott födéllel,
telve velük ágyak, asztalok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BOKRAINK KÖZT.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak egy mosolygos lány,
Ennyit látnak belőlem,
Csak egy mosolygós lány,
Ki hisz még a mesékben.

A Mesék teli vannak vágyakkal,
varázslattal és álmokkal.
Álmok melyek valóra válnak,
ha hiszünk a csodákban.

És a csoda bennünk él,
Ez segít elérnünk a célt.
Hisz a csoda maga a szeretet,
Amit én, Tőled kaptam meg!!

 

Forrás net.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A virágfelvonulást megelőző karneváli héten már augusztus 15-től kiállításokkal, virágbemutatókkal, cseh sörünneppel várják az érdeklődőket.