Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén."
Maurice Maeterlinck

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Virágos ág...


Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

Jó reggelt, Nap, ég,

hegyek,aludtunk egy éven át..

Így köszönnek a kibújó

hóvirágok, ibolyák.

Jó reggelt, szél, fellegek,

jó reggelt, te szép világ!

Bólogat a kék ibolya,

nevetgél a hóvirág.

Jó reggelt, fa, kis bogár,

mikor hajt rügyet az ág?

Mikor lesz az ágon levél,

levelek közt száz virág?

Jó reggelt, virágszedők,

Örül, aki minket lát...

Jő a tavasz, hirdetik a

Hóvirágok, ibolyák.

Álmos, ködös, hideg, téli reggel,
Felkelek, de nem nagy kedvvel.
Jégvirágcsokor az ablakon
Köszönti az induló napom.

Míg a kávémat kortyolgatom,
Végig gondolom már a napom.
Mennyi munka, feladat vár,
De úgy hívogat még az ágy.

Reggelre fehér lepelbe öltöztek a fák,
Vastag dértől hajladozik minden ág.
Ködfelhő ült rá széles e tájra,
Mintha minden megújulásra várna.