Álmaimban...


Álmaimban visszatérek
elfeledni bánatom
oda, hol egy patak csobban,
messzi-messzi tájakon.

Hűs vizének tisztasága
lelkem mossa - nem bánom.
Elsodorja minden könnyem,
s terhet könnyít vállamon.

Elvisznek a lassú léptek
át az erdőn, s tisztáson,
keskeny ösvény avarában
léptem puha - álmodom.

Kelő napnak fénye ragyog,
hajnal színét számolom,
ezer pompa ragyog reám:
messze űzi bús dalom.

Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötödik, aki most e sorokat éppen olvassa. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek. Szeresd őt!
Kívánom minden fiatalnak.
                   Szeretettel:Mária.

Tudod, ha a veled vagyok, még a fény is szebben csillog a szememben,
Tudod, ha melletted vagyok még a levegő is valahogy balzsamosabb, s az élet is édesebb,
Tudod, ha megfoghatom két kezed, azt érzem, hogy a jelenléted maga a nyugalom szigete,
Tudod, ha meghallom a hangod, egyből hevesebben ver a szívem, s akadozni kezd a lélegzetem,
Tudod, amikor megérzem illatod, rögtön bújnék hozzád, simulnék testedhez szerelmesen,
Tudod, nekem akkor is hiányzol, mikor itt vagy mellettem,
Szavakkal nem lehet kifejezni, hogy mit is jelentesz valójában nekem.

MERT ENGEM SZERETSZ





Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Remélem holnap is találkozunk!

Testvér! Valamit szeretné

k mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

 A Mindenség ölelő karja vagy...

Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad...
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.
Harangok zúgnak, megnyílnak a templomok...
emberek mosolya jelzi megtört szívünknek,
hogy ég felé nyúló kezeinkkel
elértük együtt a Napot!
Isten áldása ez
- igen, hisz´ ajándékot adott.

Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt adsz, hanem a szívedet.