Bennünk élsz tovább.

Őszi tar fák csupasz ágai,
temetőben némán intenek,
meghitt, boldog emlékek
töltik ki borús lelkemet.

Bús szívem elmereng
tovaröppent, boldog éveken.
Rohanó idő múltat idéz,
fájó emlék belülről emészt.

Merengve tovább lépkedek,
régi, szép napokat idézek.
Sír hantok hallgatag csendje,
a néma lelkek kín keresztje.

Visszajőve a komor jelenbe,
csak ti vagytok most az eszembe.

Egy nap a szívsebész , azt mondta az operálandó kisfiúnak ...
- Holnap reggel - kezdte a sebész - Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.
A sebész bosszankodva felnézett.- Fel fogom vágni a szívedet, - folytatta - hogy lássam, mennyi károsodás történt.- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat,és eltervezem, mi a következő lépés.- De ott fogod találni Jézust a szívemben.

 Üdvözöllek ismét, Ősz!
Tudtam, hogy megint eljössz...
Tenélküled élet úgysem lehet,
Utánad jön... a hideg kikelet...

Nékem hozza vastag, barna avart.
Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart.
Én azonban csak nyár után vágyok,
Bár tudom, hogy ezek már csak álmok.

Miattad már a hajnalok is hűvösek,
Isibe kabátba mennek a gyerekek.
Reám néz az Ősz és csak legyint,
Hogy mit okoskodok már megint.

Idejön, és összegyűri fák levelét!
Esőt is hoz, kimossa az ember eszét...

A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;

Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.

Erőlködsz, próbálkozol, de a seb csak kitartóan lüktet a színes ragtapasz alatt, amivel eltakarni vágytad. Minden rendben lesz – megszállottan mondogatod magadnak. Ő pedig csak fogadkozik, könyörög szüntelenül, lehozza a csillagokat is az égről.

De kit érdekel már, hogy ragyognak egy kiégett, kopár mezőn, ahol elesett a bizalom?

Valószínűleg nem lettem volna minderre képes, ha tovább idegeskedem, mert az idegeskedéstönkreteszi koncentrálóképességünket. Mikor idegeskedünk, gondolataink ide-oda-amoda ugrálnak, ésnem vagyunk képesek döntéseket hozni. De ha kényszerítjük magunkat, hogy szembenézzünk alegrosszabbal, és hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor végét vethetjük a ködös képzelgéseknek, ésolyan helyzetbe kerülünk, hogy a gondunkra tudunk koncentrálni.Amit elmeséltem, már sok éve történt.

Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke.
Csitáry-Hock Tamás

Csak nézz a szívedbe.
Engedd a lelked szabadon szállni,
S a boldogságot magadba zárni.
Lásd meg a szépet, érezd az illatát.
Szereteted borítsa, a rétek virágát.
Nyújtsd ki kezed, keresd a kedvesed,
S ha megtaláltad, többet el ne engedd.
Ne ígérj csillagot, ne ígérj hamisat,
Add a legtöbbet, amit lehet,
Add önmagad!!!

Kívánok szép napot kellemes szép  Vasárnapot.